Tehát ott hagytuk abba, hogy kaptunk még egy szabadnapot. Pont előtte beszéltük, hogy Ági valami lazább napot akarna, mert még mindig nem teljesen sikerült kipihennie magát a repülő út után.
Ennek megfelelően egy túrát terveztünk be a szabadnapra, ami csak 6,5km táv. :) Célunk a Tai Tam víztározó együttes volt. Itt összesen négy víztározót létesítettek, az elsőt még valamikor az 1800-as évek végén. Már az elején akadt egy pici problémánk, mert nem volt teljesen egyértelmű, hogy merre kell menni. Épp megtaláltuk magunkat s a helyes irányt egy kihelyezett térképen, mikor egy kedves és segítőkész kínai túrázó, aki értetlenségünk láttán megkérdezte, hogy segíthet-e. Mondtuk, hogy hova akarunk menni, erre csak értetlenség látszott az arcán. :) Mikor megmutattuk neki a térképen, hogy hova mennénk, közölte, hogy nem tudja merre van, de talán arra... :) Igazán nagy segítség volt.
Végül aztán megtaláltuk az utat, ami sajnos végig betonozott volt (azért hogy a karbantartük oda tudjanak menni kocsival a tározókhoz). De a látvány kárpótolt minket.
Azért volt egy kis félre navigálás is, mert találtunk egy vízesést, amit meg akartunk nézni, de természetesen elmentünk az elágazás mellett, így vissza kellett menni, egy nagyon meredek szakaszon viszonylag hosszasan. És még a vízesés se volt semmi extra...
Túránk vége a tengerpart volt, ráadásul olyan rész ahol lehetett fürdeni is, de mi inkább csak picit ültünk, ettünk egy kis hazai sörkiflit, és indultunk haza ( ez már délután 4 után volt).
A hazaúton, a komptól kezdődően nagyon sok ember volt, és rengeteg rendőr, ráadásul látszott, hogy kezdik lezárni az utakat is kordonnal. Nem igazán tudtuk mire vélni a helyzetet. Még boltba is mentünk, de semmi jelét nem láttuk a készülődés okának. Hazaérkezés, evés és fürdés után (immár pizsamában) kicsit még netezni akartunk. És Ági gondolta, megnézni, hogy nem-e a nemzeti ünneppel kapcsolatban van-e a nagy lezárás. És mint kiderült, a nap fénypontja a Viktória-öböl feletti tűzijáték. Nagyjából fél másodpercet tanakodtunk, hogy menjünk-e, és már öltöztünk is. :) Másfél órával a kezdés előtt már kinn is voltunk a promenádon, és nagyon nem egyedül voltunk... de igazán megérte várni, mert csodálatos látvány volt, ráadásul elég hosszan tartott, összesen huszonhárom perces volt, a tüzijáték.
Hát ez volt a laza napunk! :)
Kedden Balázs már tényleg ment dolgozni, így Ági egyedül maradt. Nem volt semmi különösebb célja, csak kicsit mászkálni. Talált egy új komp kikötőt is, Na jó nem új, csak valahogy tavaly nem tudtunk róla, nagyon ki esik a turisták útvonalából. Így Ági hajóval átment Hong Kong szigetére, ott kicsit villamosozott, ami az egyik legjobb szórakozás, mert nagyon sokféle körzeten megy a villamos, és még olcsó is (körülbelül 70 forint egy jegye). Sétált egyet a Central városrészben, majd metróra szállt és Sham Shui Po volt a cél. Hong Kongban nagyon sokszor az azonos árukat kínáló boltok egy helyre csoportosulnak. Sham Shui Po-ban olyan utcák vannak, amiket a helyiek és a turisták csak Gyöngy utca, Gomb utca, Szalag utca néven ismernek. A Gyöngy utcában olyan boltok vannak ahol csak gyöngyöt lehet kapni, de legalább 200 fajtát (boltonként), különböző színekben méretekben, és formákban (erről sajnos nincs kép).
Magyarországon délben harangszó van. Természetesen Hong Kongban ilyen nem igazán elképzelhető, de meg van a saját hagyományuk délben. Ez még a brit időkből való. Még pedig az, hogy déli tiznkettőkor elsütnek egy ágyút! Igen ágyút. Bár manapság már nem ágyú, csak egy óriási "pisztoly", de attól még a hangja nagyon erős. Ez volt Ági célja szerdán.
Utána sétálgatott Wan Chai-ban, és próbált megkeresni pár boltot, sikertelenül. Végül pedig a Shanghai utca rejtélyét próbálta megfejteni. Ezen az utcán elvileg konyhai felszereléseket lehet kapni (mi szeretnénk venni pár tányért a tavaly vett készletünkhöz, de sajnos az a bolt már nem létezik). Vasárnap már kettesben voltunk ott, de nem volt semmi olyan bolt, de sok minden zárva volt. Így Ági visszament hétköznap is. Sajnos akkor se voltak olyan boltok és elég sok járkálás után derült ki, hogy rossz irányba mentünk az utcán (északra fordultunk a metró kijáratból kijövet, pedig délre kellett volna..). És tényleg rengetek konyhafelszerelést árusító bolt van, mondhatni, semmilyen más áru nincs azon a szakaszon. Oda még biztosan visszatérünk együtt!
Csütörtökön Stanley volt a cél, mégpedig Ági kedvenc buszjáratával. Azért szereti ennyire, mert elég hosszan megy, és sokáig a part mentén, így útközben lehet nézelődni. Persze lehetne sokkal gyorsabb útvonalat választani, de az nem ennyire érdekes. :) Sajnos nem is tudott a legjobb helyen ülni, de azért így is jó volt.
Stanley nem egy nagyon különleges vagy érdekes hely, de pár órát el lehet ott tölteni. Van egy tengerparti sétány,a hol szerencsére nem volt sok turista, és egy piac, ami szintén nem volt túl zsúfolt. Feltehetőleg azért, mert hétvégente sokkal nagyobb és több árus van, így aki a piacért megy, az nem csütörtökön megy.
Igen, az ott a mi szállodánk bejárata... De nem láttunk, se tüzet, se füstöt, és igazán izgatottak se voltak a tűzoltók. Mikor odamentünk megkérdezni, hogy akkor most mi a helyzet, azt a választ kaptuk: TALÁN megszólalt a tűzjelző... 10 perc várakozás után végül kiderült, hogy csak vaklárma volt.
