Pénteki programunk nagyon nem úgy alakult, ahogy azt előre gondoltuk volna. Balázs szervezete az egész napos légkondicionálót és mínusz 200°C-ot nem bírta, így kicsit lebetegedett. Inkább "kivett" egy szabadnapot, és otthon maradt. Kétszer azért voltunk sétálni egy kicsit a tengerparti sétányon, így szerencsére másnapra már jobban is lett (nem tökéletes, de vállalható).
Viszont továbbra se akartunk nagyon nehéz napot, ezért strandolás mellett döntöttünk. Múlt évben voltunk egy nagyon szép és nem zsúfolt strandon, most is ez volt a cél. Hát óriási meglepetés fogadott minket... Nemrég volt egyhatalmas tájfun erre, és teljesen átrendezte a strandot. A víz sem volt olyan tiszta. De azért nem panaszkodtunk, nagyon jó napunk volt mindezek ellenére is.

Tavaly még ilyen volt:

Hazafelé, mikor már majdnem elértük azt az ucát, ahol a szálloda van, 4 tűzoltóautó száguldott el mellettünk. Pontosabban a szembe oldalról fordultak vissza a megfelelő irányba. Ági meg is jegyezte, hogy akkor valahol ezekben az utcákban van a gond, de Balázs megnyugtatta, hogy biztosan csak így jönnek ki az állomásról, és mennek tovább. De csak nem mentek tovább sőt inkább indexeltek. Ekkor láttuk, hogy vagy a mi utcánk vagy az előző. Balázs ismét megnyugtatóan közölte, hogy ez az előző utca... Hát nem az volt. Sőt amikor befordultuk az utcánkra, ez a látvány fogadott:

Igen, az ott a mi szállodánk bejárata... De nem láttunk, se tüzet, se füstöt, és igazán izgatottak se voltak a tűzoltók. Mikor odamentünk megkérdezni, hogy akkor most mi a helyzet, azt a választ kaptuk: TALÁN megszólalt a tűzjelző... 10 perc várakozás után végül kiderült, hogy csak vaklárma volt.

Vasárnap aztán úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk Hong Kongot, és életünkben először lépünk át egy országhatárt hajóval. Célunk Makaó. Ez a terület régen portugál gyarmat volt, és most ugyanúgy különleges területként tartozik Kínához, mint Hong Kong. A portugál hatás nagyon érződik még mindig, főleg az épületeken. Szerencsére itt jobban meghagyták a régi városképet, de tudtak fejlődni is. Volt olyan ház, aminek a régi homlokzatát meghagyták, de mögé egy modern toronyépületet húztak fel. Főleg csak sétálgattunk az utcákon, de volt pár célunk is. Természetesen meg kellett nézni az egyik jelképnek számító St. Paul katedrálist, pontosabban azt ami maradt belőle. Ugyanis 1834-ben egy tájfunt kísérő tűzben leégett és szó szerint csak a homlokzat maradt meg. Pedig kb. kétszáz éven át, amíg állt, ez volt Ázsia legnagyobb keresztény temploma. Innen az A-Ma templom irányába tartottunk, nem a legegyenesebb úton. Ezt az épület együttest 1488-ban kezdték elépíteni, ezzel Makaó legrégebbi temploma. Maga a város is erről kapta Portugál nevét: az első hajósok itt kötöttek ki, és mikor megkérdezték a helyieket, hogy hol vannak azok a templom nevét mondták kínaiul, ami ők így értettek meg. Végül pedig Ági javaslatára felmentünk a Macau-toronyba, ahol 233 méter magasról lehet nézelődni. A kilátórorony egy világrekordot is tart. Ez a legmagasabb épület, ahonnan bungy jumpingolni lehet. Mi erről azt gondoltuk, hogy napi 1-2 ember van, akik ugrani akarnak 233 méterről. Hát nagyon csalódnunk kellett, mert szó szerint sorba kellett állni azoknak, akik ugrani akartak. Végül mi inkább nem ugrottunk... :) Csak a sor miatt...!!
Összességében Makaó nagyon tetszett mindkettőnknek, és vannak olyan részek amik talán jobbak is mint Hong Kong, de örülünk, hogy nem ott kell egy hónapot eltöltenünk.