Vasárnap elég súlyos izomlázunk volt, de szerencsére nem terveztünk újabb túrát. :)
Megérkezéskor még a repülőtéren szereztünk magunknak ingyenes térképeket, amikben elég sok reklám is van. Az egyik ilyen egy biciklis versenyt hirdetett, és Balázsnak eléggé tetszett az ötlet. Így a verseny meglátogatása lett a fő programtervünk. Szerencsére egyáltalán nem volt messze a rajt/cél (pontosabban azon a téren, ahol a karácsonyi kivilágítás is van). Eredetileg azt gondoltuk, hogy kimegyünk az első szám rajtjához, de ebből nem lett semmi. Ennek oka az, hogy hajnal ötkor indult a verseny... Szerencsére, nem ez volt az egyetlen verseny amit tartottak, így a délben kezdődőt már élőben néztük. Előtte még elmentünk enni egy "egg puff"-ot. Ez egy hong kongi specialitás, kicsit hasonlít egy gofrihoz, de más formában sütik meg. A hely ahol vettük, egy kis "lyuk", körülbelül egy egyméteres utcai fronttal. De ami ennél is érdekesebb, hogy az elmúlt három évben a Michelin Guide-ban is szerepel ez a büfé, mint ajánlott street food étterem. Elég gyakran járunk erre (pl. útban a komphoz) és szinte mindig egy kissebbfajta tömeg áll a hely előtt az utcán. Ennek ellenére nem kell sokat várni, vagy tolakodni, hiszem a rendeléskor kapott számlán lévő sorszám alapján egy monitoron jelzik amikor kész a rendelésed. Tisztára mint a bankban...!

Balázs mögött van a hely és a Michelin ajánlást jelző táblák:

Így jóllakottan mentünk a bicikliseket megnézni. Ágit annyira nem érdekelte, de Balázs lelkesedése gyorsan át ragadt rá is, és végül jól érezte magát. A 2018-as Hammer Race utolsó állomását nézhettük meg, két számból állt. Először egy 4,3 km-es körpályán tettek meg öt fős csapatok 10 kört, a célvonalnál pontokat gyűjtve, azután pedig üldözéses csapatidőfutamban - 5 kör - dőlt el a végső győztes. (Hong Kongban a a belga Quick Step nyert, összesítésben pedig az ausztrál Scott.)
A versenyen nagy pro tour csapatok (a biciklis bajnokok ligája) közül jónéhány részt vett a versenysorozatban, így volt szerencsénk néhány nagy versenyzőt látni: a 2017-es Giro d'Itali győztes Tom Domoulin-t, az idei német bajnokot Pascal Ackermann-t, és még néhány Tour de France szakaszgyőztest.

Ezután pedig sétáltunk egyet nagyot Hong Kong szigeten, minden cél nélkül, csak nézelődés miatt.

Hétfőn Áginak még mindig izomláza volt, így kitalálta, hogy egész nap pihenni fog. De nem ám a szobában, hanem a tengerparton. Ugyan meleg idő volt, viszont borús, így legalább nem kellett tartani a leégéstől. A cél Shek O beach, amit az egyik legszebb strandnak mondanak Hong Kongban. Amint kiért a partra már rájött, hogy itt aztán nem lesz fürdés. Ugyanis erős és viszonylag hideg szél fújt, és hideg volt a víz is, ráadásul nagyon nagy hullámok voltak. Végül bokáig bement a vízbe (többször a térdéig csaptak fel a hullámok), és csak akkor vette vissza a cipőt, amikor kékülni kezdett a lába...

Kedden reggel már nem csak borús volt az ég, hanem az eső is ömlött. Valamikor kora délután elállt az eső, így Ági visszatért a már korábban megismert kézműves/gyöngyös/dekoros utcákra és eltöltött (és költött) egy kis időt. :)

Ezek csak gombok:

Ezek gyöngyök:

Ezek csak flitterek:

Szerdán ismét munkaszüneti nap volt, ezért kettesben fedeztük fel a várost. Tavaly Ági egyedül volt a Man Mo Templomban, és Balázs elhatározta, hogy idén ő is meg akarja nézni. Az 1847-ben épült templom számunkra legérdekesebb része az óriási spirál alakú füstölők, amik a plafonról lógnak. Ezek után sétáltunk egyet a közeli antik piacon, és villamosoztunk egyet, hiszen Balázs még Tübingenben mondta, hogy szeretne egy videót csinálni a villamos útról.

Napunkat egy különleges étteremben fejeztük be, ahol magunknak kell meggrillezni a húsokat. Minden asztalon van egy kis grill, és ezen kell elkészíteni a rendelt nyers husikat (úgynevezett jakiniku étterem, koreai hatásra japánban teljesedett ki és lett nagyon népszerű). A szokásos csirke és disznó hús mellé még a marha nyelvet is kipróbáltuk. Mindkettőnknek nagyon ízlett. :)