Megtett út: 104 km

És sajnos eljött az utolsó teljes napunk Toszkánában. A reggelünk csendesen telt, de este a szomszédjaink még szórakoztattak minket egy kicsit. Az esti helyet direkt úgy választottuk meg, hogy reggel gyorsan átérjünk az első állomásra, ami San Gimignano volt.

Elsőre kicsit furcsa helyen kellett parkolni, mert messze voltunk a várostól, de szerencsére volt buszjárat, ami félóránként közlekedett és közvetlenül a városközpontban tett le. Mivel a gép, amiből a jegyet kellett venni, elromlott, a buszsofőr pedig csak legyintett, hogy „Bene! Bene!”, így még ingyenes is volt az utazás. J
Maga a város pedig lenyűgöző, főleg az egyik toronyból nézve. Fénykorában 72 torony volt ebben a kicsiny városkában, de sajnos mára csak 14 maradt meg. Mi a legmagasabba mentünk fel, ami 54 méteres és 218 lépcső vezet fel. Mivel egy domb tetején áll a város, így a környező panoráma is lélegzetelállító. A várost nagyon sokan látogatják, és meglepő módon a mellékutcák nem túl érdekesek, de a főbb utcák lenyűgözők. Azért kellemesen eltöltöttünk itt négy órát. Ja és kipróbáltuk a Gelateria Dondoni fagyizót, ami tényleg rászolgál a hírére (fagylalt világbajnoki győzelem, vagy valami ilyesmi) és az előtte kígyózó sorra (mi nagyon jó pillanatban mentünk és éppen senki sem volt előttünk).

Második és egyben mai napra utolsó megálló Volterra volt. Az időjárás ismét nagyon viharos volt, de szerencsére eső nélkül megúsztuk a napot. És nagyon sokan elmenekültek a városból, így az első órában szinte üres volt minden. Volterrát is kanyargós utcák és ódon házak jellemzik. Ebben a régióban nagyon jellemző az alabástrom bányászat és megmunkálás, így a város tele volt ilyen üzletekkel és az ott dolgozó faragókkal. Érdekesség, hogy a városban álló szépséges erődítményt ma állami börtönként „hasznosítják”.

Végül ismét a szállás keresése és elfoglalása volt hátra, és itt bemutattuk, hogy egy szinte üres parkolóban, hogyan lehet öt különböző helyre parkolni, és mindig találni egy jobbat…