Megtett út: 47 km – ám hosszú nap

A reggelünk szép komótosan telt, takarítottuk egy kicsit a kocsi belsejét, szellőztettük az ágyneműket, és kaptunk jó pár csodálkozó pillantást. Közben észrevettük, hogy a vízkészletünk nagyon megfogyatkozott, így az első utunk egy feltöltő ponthoz vezetett. Szerencsére Olaszországban nagyon sok helyen van vízvételi és leeresztési lehetőség és itt általában nem is kell fizetni ezekért. A legközelebbi hely pont egy olyan városban volt, ahova menni akartunk, így még kitérőt se kellett tenni, sőt még a parkolással sem kellett foglalkoznunk.

A napunkat Chianti régió felfedezésének szenteltük!
Első megálló: Greeve in Chianti egy kis város, de nagyon jó hangulata van és a főtere árkádos házakkal körülvett. Kellett is az árkád, mert még csak 11 óra volt még is forróság. Körülbelül fél óra alatt meg lehet nézni az egész várost, találtunk egy helyi kisboltot is, ahol lehetett kapni Pecorino sajtot és toszkán sonkát is.

Innen Montefioralle-ba vezetett utunk, ahova egy meredek és lakóautók számára kicsit szűk úton lehetett feljutni. Egy robogós pár jelezte is, hogy inkább ne menjünk fel, mert nincs parkoló. Először visszafordultunk, de végül a kíváncsiság és tájékozottság győzött, mert Balázs tudta, hogy van egy hátsó nagyobb parkoló is (plusz jöttek velünk szembe kisteherautók, és ha ők elférnek, akkor mi is…). Montefioralle olyan kicsi város, hogy nincsenek utcanevek, csak a házak/lakások vannak számozva (egytől hetven-egynéhányig). Ódon falak és kanyargós utcácskák között sétálgattunk, és ráadásként egy jó régi Piaggio is az utunkba akadt.

A következő állomásunk Panzano in Chianti kis ormon álló városa volt. Itt nehezebben parkoltunk és egy kiadós eső is kinézett, így a főutca és a templom megnézése után gyorsan mentünk is „haza” és indulás tovább. De indulás előtt még Ági kipróbálta, hogy az olasz bögöly kisebbet csíp-e mint a magyar/német. Jelenti: Nem…

Ezután Radda in Chianti volt a cél. A városka mesébe illő, bár elég sok turista volt, de a kanyargós utcák kárpótoltak minket. Kávézni az utolsó másodpercben ültünk be, és megjött az augusztus 20-i vihar, de fedett helyen, jó kávé, tiramisu és cantuccini társaságában igazán elviselhető volt.

A nap zárásaként Castellina in Chianti-ban parkoltunk és foglaltuk el az éjszakai szállást. Egy nagyon jól kiépített és viszonylag csendes helyet találtunk, a város központja is kb. öt perc sétára volt. Szerencsére itt még áram is volt, így az akkumulátorokat is feltöltöttük. A települás egyik különlegessége, hogy a keleti oldalon teljes egészében megmaradt az eredeti városfal az árkádokkal és lőréskkel. A naplemente még varázslatosabbá tette a várost, a rizotto és cannelloni, és a finom vicchiomaggio-i vörösbor pedig méltó lezárása volt a napnak.